Történelmi Magyarország - Nagy-Magyarország
Bejegyzés szerzője: Fafnir, Igazságot Magyarországnak!, Politika témábanTörténelmi Magyarország - Nagy-Magyarország
Két elnevezés, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz, szinte azonos fogalom, de mégsem ugyanaz. Itt a “történelmi” szó inkább a végleg elmúlt, megváltozhatatlan eseményekre utal, és ezért használják tudatosan, nagy előszeretettel a “történelmi Magyaoroszág” kifejezést, amikor egyértelműen Nagy-Magyarország kerül szóba.
A történelmi jelző hazánk, Magyarország évezredes alakulását, fennállását, történelmét jelenti, mint területileg, gy politikailag.
Nagy-Magyarország pedig az ezeréves folyamat alatt kialakult, majd az Osztrák-Magyar Monarchiából kiszakadó, de tragikus módon szinte ugyanazzal a lendülettel darabokra szabdalt, a környező országok által szétzilált országot jelenti, amelynek sajátos eltiprása következett be egy békediktátum formájában 1920. június 4-én, a Trianon palotában.
Az ország a külső veszedelem ellen “vörös rongyokba öltözött” ugyan, de magyar szívvel, fegyverrel a kézben szállt szembe a puszta létért, fennmaradásért folyó harcokban a veszedelemmel.
Anélkül, hogy a harcoló csapatok és Stromfeld Aurél vezérkari főnök érdemeit kisebbíteni, és a vörösök egyéb sötét és embertelen ügyeinek meglétét kiemelni akarnánk, elmondhatjuk, hogy akkor se, az után se, de soha sem szabad beletörődni a beletörődhetetlenbe.
Mert a magyarság számára a nemzetet sújtó sorscsapás volt 1920 júniusánk 4. napja.
Ekkor foglalták írásba azt a gyalázatot, amely megcsonkította az országot, és ami még fájóbb: tisztán magyarlakta területeket és azok magyar lakosságát ( Vajdaság, az erdélyi Székelyföld, Kárpátalja, … ) az idegen hódítók kezére adott.
Ha van a Földön IGAZSÁG, márpedig van, akkor létezik ennek egy kérlelhetetlen ellentéte, az IGAZSÁGTALANSÁG is : ha kinyitsz egy történelemkönyvet, nézd meg 1920, június 4-ét, vagy keresd a “Trianon”
címszót.
Amíg él magyar ember a Földön, aki -bár az eszével gondolkozik, de a szívére hallgat- , nem felejti: Ha porba taszították is, de ÉL, és amíg él, nem felejt, és a küzdelem a sorsa.
Ha kell, fegyverrel is, igen; bár az idő eljárt a ‘CsakFegyverrel-megoldások’ felett; most a ‘Tettekkel-Szívvel-Lélekkel, de hogyha Kell: fegyverrel-korszak’ van.
Változnak az idők, mert változniuk kell.
Bejegyzések (RSS)