Fafnir blogja

Trianon.
Ha felnyitod a szótárat, ezt a szót a ‘tragédia’ és a ‘nemzeti sorscsapás’ mellett találod meg. De ha tovább lapozol, a ‘közöny’ szót is megtalálhatjuk mindezek mellett.
Egy nemzetet sújthat idegen elnyomó hatalom, kemény, diktatorikus kormányzás, újra meg újra elnyomhatnak a nemzetet; de egyik sem okoz ugyanakkor olyan felmérhetetlen kárt, szinte kiheverhetetlen veszteséget, mint hogyha maguk a nemzet fiai közömbösek a saját hazájuk iránt. Ha felelősségérzet és a tenni akarás helyett a közöny lakozik a szívekben.
Mert ennek a kornak - melyben ma élünk -, a kezdődő, de még menthető tragédia-lehetősége az közömbösség.
Jól tudjuk, hogy ez egyes politikai csoportok célja, kialakítani és általánosítani ezt az állapotot.
Most,- a magyar gazdaság helyzetétől eltekintve -, figyeljük meg ezt a jelenséget, amely az emberi értelmet , tudást, jelen-, múlt- és jövőképet befolyásoló hatásként jelenik meg.
Mondjuk ki nyíltan: a szocialista-liberális kormány egyszerűen hülyének nézi az embereket. Ez már a 2006-os választási kampány során és a televíziós kampányvitában is feltűnt. Becsapták az egész országot hogy újra felállíthassák a katasztrofális szoci-liberális kormányzást, és a kezük alatt, - egész egyszerűen nincs jobb szó erre -, a tönk szélére került Magyarország.
Mintha egy játék lett volna a kezükbe adva, amivel a szoci-liberál kormány a kénye-kedve szerint azt tesz, amit nem szégyenl.

Egy bizonyos szeptemberi napon nyilvánosságra hozták azt a dokumentumot, amely a hírhedt “öszödi beszéd” néven került be a köztudatba.
A miniszterelnök, a szocialisták, és eszdéeszesek ebben kifejtették az ország tönkretételének teljes programját és lépéseit; elismerve ebben a saját, kizárólagos felelősségüket, miközben a beszédet mondó miniszterelnök trágár kifejezésekkel illette azt az népet és országot, amelynek vezetőjévé választották és amelynek felelősségteljes vezetésére esküdött fel előtte.
Súlyos felelősség terheli a szocialista és eszdéesz pártok minden egyes tagját; a miniszterelnőköt és teljes udvartartását.
Ezek bűnök, amelyeket a demokrácia és az általuk oly sokat hangoztatot ‘társadalmi igazságosság’ és Magyaroszszág népe ellen követtek el.
Ez tekinithető választási csalásnak is, hiszen meghamisított adatokat felmutatva, így hazugsággal nyerték meg a 2006-os választást, csalással kerültek hatalomra.

Súlyosbítja a bűnt, hogy az elhíresült öszödi beszéd ellen tüntető és a kormány lemondását és felelősségre vonását követelő embereket, néhány kirívó példa alapján , az egész tüntető tömeg ellen, kollektív vandalizmusra hivatkozva , mint “rendbontókat, gyújtogatókat” szétkergetett, bántalmazott; a szoci-liberál kormány ellen felvonulókat
a rendőrség minden erejét bevetve, brutális módon szétverette.
Tegyük hozzá, hogy a mindenkori rendőrség a mindenkori kiadott parancs szerint jár el, tehát ez a ‘rendőri brutalitás’ kizárólag felsőbb utasításra lett végrehajtva.
A tüntetések kiégett hamujából és az ‘öszödi beszéd’ árnyékából előlépett az az ember, akinek nevét azóta egy ország vésett örökre az elmékezetébe.
Ez az ember, a szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, az öszödi beszéd “sztárja”, az elhíresülést követően mint a televíziós beszédekben először mint “jelentéktelen dolgot”, mint puszta, érték néküli hírt kommelntált.

De ezután bekövetkezett az, ami minden jóérzésű, tisztességes embert undorral és megvetéssel vegyes útálattal tölt el: Gyurcsány az öszödi beszédét mint az őszinteség és személyes bátorság nagyszerű megnyilvánulását állította be.
Az “Öszöd” után a kormányfő körül kialakult egyfajta politikai védőbástya, amely a Gyurcsányról elnevezett megszorító csomagot bevezette, folytatva az addigi hazugságon alapuló politikát, a lemondásuk mindenfajta követelésére csak legyintve. Már az estleges következő választási győzelmükről, az akkori berendezkedésről is szót ejtettek.
Hogy nem sül le a bőr a képükről az ilyeneknek?!
Az ország népét a jelen állapotok elfogtadtatására akarják rávenni olyan módon, hogy a bevezette a “reformokat” , a Gyurcsány-megszorító csomagot, amelyet az ember amíg tud, fizesse, mikor pedig már képtelem erre, szoci-liberal kormány bácsi enyhít a terheken, minekutána így a “felelős hazafi” szerepében tetszeleghet Gyurcsány, aki “mindent megold”, így ‘bízzuk rájuk a dolgokat, ők majd megoldják’.

Magyarán szólva, elidegenítene bennünket a saját sorsunkba való beleszólástól.

Saját magát pedig “reformernek” beképzelve azt hisz, hogy ezek után, (ha eddig nem bukott meg), már senki sem tudja a hatalomból őket elmozdítani.
Pedig ez nem így van. Ez ellen tenni; tennünk kell !

Mert Gyurcsány Ferenc, a szocialisták és liberálisok a saját sorsuk iránt közömbös emberek tömegét akarják megteremteni, hogy szabadon tehessenek Magyarországon kényük-kedvük szerint bármit;
a demokrácia és a jól hangzó ígéretek álarca mögött.
És mindezt a saját népükkel tennék meg.
A “magyar” lett a magyar legnagyobb ellensége.

Igazat kell adni egy jobboldali politikus azon - egyébként nagyon helyes - megállapításnak, miszerint aki a közönyre épít, az a semmire épít.
Mivel ha közömbösek vagyunk saját sorsunk, jelenünk vagy jövőnk iránt, akkor olyan nemzeti tragédiát idézhetünk elő ezáltal, amit Trianon és Mohács mellett emlegethet az utókor, ha egyáltalán lenne ekkor jövője a magyarságnak.

Történelmi Magyarország   -   Nagy-Magyarország

Két elnevezés, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz, szinte azonos fogalom, de mégsem ugyanaz. Itt a “történelmi” szó inkább a végleg elmúlt, megváltozhatatlan eseményekre utal, és ezért használják tudatosan, nagy előszeretettel a “történelmi Magyaoroszág” kifejezést, amikor egyértelműen Nagy-Magyarország kerül szóba.
A történelmi jelző hazánk, Magyarország évezredes alakulását, fennállását, történelmét jelenti, mint területileg, gy politikailag.
Nagy-Magyarország pedig az ezeréves folyamat alatt kialakult, majd az Osztrák-Magyar Monarchiából kiszakadó, de tragikus módon szinte ugyanazzal a lendülettel darabokra szabdalt, a környező országok által szétzilált országot jelenti, amelynek sajátos eltiprása következett be egy békediktátum formájában 1920. június 4-én, a Trianon palotában.
Az ország a külső veszedelem ellen “vörös rongyokba öltözött” ugyan, de magyar szívvel, fegyverrel a kézben szállt szembe a puszta létért, fennmaradásért folyó harcokban a veszedelemmel.
Anélkül, hogy a harcoló csapatok és Stromfeld Aurél vezérkari főnök érdemeit kisebbíteni, és a vörösök egyéb sötét és embertelen ügyeinek meglétét kiemelni akarnánk, elmondhatjuk, hogy akkor se, az után se, de soha sem szabad beletörődni a beletörődhetetlenbe.
Mert a magyarság számára a nemzetet sújtó sorscsapás volt 1920 júniusánk 4. napja.
Ekkor foglalták írásba azt a gyalázatot, amely megcsonkította az országot, és ami még fájóbb: tisztán magyarlakta területeket és azok magyar lakosságát ( Vajdaság, az erdélyi Székelyföld, Kárpátalja, … ) az idegen hódítók kezére adott.
Ha van a Földön IGAZSÁG, márpedig van, akkor létezik ennek egy kérlelhetetlen ellentéte, az IGAZSÁGTALANSÁG is : ha kinyitsz egy történelemkönyvet, nézd meg 1920, június 4-ét, vagy keresd a “Trianon”
címszót.
Amíg él magyar ember a Földön, aki -bár az eszével gondolkozik, de a szívére hallgat- , nem felejti: Ha porba taszították is, de ÉL, és amíg él, nem felejt, és a küzdelem a sorsa.
Ha kell, fegyverrel is, igen; bár az idő eljárt a ‘CsakFegyverrel-megoldások’ felett; most a ‘Tettekkel-Szívvel-Lélekkel, de hogyha Kell: fegyverrel-korszak’ van.
Változnak az idők, mert változniuk kell.