Fafnir blogja

“Ki mint vet, úgy arat” , tartja a mondás. Úgy legyen!

Gy.F. a jósnőnél.
-Mondd meg nekem, mikor halok meg?
-Nemzeti ünnepen.
-Melyiken?
-Nem tudom, de nemzeti ünnep lesz!

-Hogy becézi fiát a zsidó?
-Dávid csillagom.

Elmegy a zsidó a bölcs rabbihoz.
- Ó, bölcs rabbi! Mondd meg nekem, hogy lehetek hosszú életű?
- Hát fiam, ide figyelj! Ne igyál, ne dohányozzál, ne nőzzél!
- És akkor hosszú életű leszek bölcs rabbi?
- Nem, csak kibaszott hosszúnak fog tűnni!

Az önbizalom egyszerűen az a nyugodt, magabiztos érzés, ami orra bukás előtt eltölti az embert.

A budapesti tömegközlekedés kész pornó: felszállsz a trolira, megbasz az áram. Átszállsz a Combino-ra, kész szopás.

Csak a jövő a biztos. A múlt állandóan változik.

Én már a következő rendszert is utálom.

Ellenőr a járművön! Kár, hogy nem fordítva.

Kohn elmegy apja legjobb barátjához, Grün bácsihoz. Panaszkodik neki, hogy a munkahelyén szekírozzák a kollégái.
- Édes fiam, hallgasd meg az én világfelfogásomat: szerintem az emberek két csoportra oszthatóak. Az egyik felük kinyalhatja, a másik felük pedig le van szarva.
Tetszik is az idea Kohnnak, de aztán megkérdezi:
- Szép, szép Grün bácsi, de én mint a legjobb barátod fia, melyik csoportba tartozom?
- Édes fiam, te választhatsz…

Magyarország térképét újra kell rajzolni, mert a tudósok rájöttek, hogy Magyarország a csodával határos.

Magyarország jobb pozícióba került a korrupciós listán, bár ez nem volt olcsó.

Egy polgármester meghívja vacsorára a kollégáját. A vendég hüledezve nézi, milyen nagy lábon él a házigazda és megkérdi tőle, hogyan sikerült így meggazdagodnia.
- Látja azt a hidat? - mutat az első polgármester a távoli építményre. - Öt százalékot vágtam zsebre.
A vendég polgármester hazatér, majd hat hónap múlva meghívja új házába a másik polgármestert, aki elképedve kérdi meg barátját, mi a titka a hirtelen meggazdagodásának.
- Látja azt a hidat? - mutat ki az ablakon a második polgármester.
- Miféle hidat? - kérdi a vendég.
- Száz százalék.

Három ügynök egyszerre látogat meg egy múzeumot. Közben észreveszik, hogy a hátsó kerítés javításra szorul. Mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak. Az első (mondjuk Béla) megméri centivel a kerítést, felír néhány számot, majd kiböki:
- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.
A következő (Endre) szintén méricskél, számolgat, aztán azt mondja:
- Szerintem ki lehet hozni 70.000-ből is. 30.000 az anyag, 30.000 a melósok, és 10.000 nekem.
A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:
- 270.000 forint.
A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:
- Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni?
- Roppant egyszerű. 100.000 magának, 100.000 nekem, és a munkával megbízzuk Endrét.

Világméretű felmérést indított az ENSZ. A felmérésben egy kérdés szerepelt:
“Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan lehetne megoldani az élelmiszer hiányt a világ többi részén?” A felmérés nagy kudarccal vegződött:
- Afrikában nem tudták, mit jelent az “élelmiszer”.
- Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az “őszintén”.
- Nyugat-Europában nem tudták, mit jelent a “hiány”.
- Kínában nem tudták, mit jelent a “vélemény”.
- Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a “megoldás”.
- Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a “kérem”.
- Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a “világ többi része”.