-Hogy becézi fiát a zsidó?
-Dávid csillagom.

Elmegy a zsidó a bölcs rabbihoz.
- Ó, bölcs rabbi! Mondd meg nekem, hogy lehetek hosszú életű?
- Hát fiam, ide figyelj! Ne igyál, ne dohányozzál, ne nőzzél!
- És akkor hosszú életű leszek bölcs rabbi?
- Nem, csak kibaszott hosszúnak fog tűnni!

Az önbizalom egyszerűen az a nyugodt, magabiztos érzés, ami orra bukás előtt eltölti az embert.

A budapesti tömegközlekedés kész pornó: felszállsz a trolira, megbasz az áram. Átszállsz a Combino-ra, kész szopás.

Csak a jövő a biztos. A múlt állandóan változik.

Én már a következő rendszert is utálom.

Ellenőr a járművön! Kár, hogy nem fordítva.

Ismert ugye a tény, hogy a románok a Római Birodalom lakóinak, a rómaiak leszármazottainak tartják magyukat, és erre az állításra ők rettenetesen büszkék. Habár ennek lehet valóságmagva is.
A Róma városának alapítói a monda szerint Romulus és Remus, a testvétpár volt, akikek egy anyafarkas nevelt fel. Ez az ábrázolás, nevezetesen a Romulus, Remus és az anyafarkas, nevezetes, a Római Birodalom egykori fővárosának, Rómának a jelképe.

Itt jön a képbe a dákó-román elmélet, miszerint a híres Romulus és Remus hárman voltak testvérek, a harmadik testvér neve Románusz. Őt ugye nem látjuk a két testvért szoptató anyafarkas alatt, mert neki csak az apafarkas alatt jutott hely.

Egy bizonyos szeptemberi napon nyilvánosságra hozták azt a dokumentumot, amely a hírhedt “öszödi beszéd” néven került be a köztudatba.
A miniszterelnök, a szocialisták, és eszdéeszesek ebben kifejtették az ország tönkretételének teljes programját és lépéseit; elismerve ebben a saját, kizárólagos felelősségüket, miközben a beszédet mondó miniszterelnök trágár kifejezésekkel illette azt az népet és országot, amelynek vezetőjévé választották és amelynek felelősségteljes vezetésére esküdött fel előtte.
Súlyos felelősség terheli a szocialista és eszdéesz pártok minden egyes tagját; a miniszterelnőköt és teljes udvartartását.
Ezek bűnök, amelyeket a demokrácia és az általuk oly sokat hangoztatot ‘társadalmi igazságosság’ és Magyaroszszág népe ellen követtek el.
Ez tekinithető választási csalásnak is, hiszen meghamisított adatokat felmutatva, így hazugsággal nyerték meg a 2006-os választást, csalással kerültek hatalomra.

Súlyosbítja a bűnt, hogy az elhíresült öszödi beszéd ellen tüntető és a kormány lemondását és felelősségre vonását követelő embereket, néhány kirívó példa alapján , az egész tüntető tömeg ellen, kollektív vandalizmusra hivatkozva , mint “rendbontókat, gyújtogatókat” szétkergetett, bántalmazott; a szoci-liberál kormány ellen felvonulókat
a rendőrség minden erejét bevetve, brutális módon szétverette.
Tegyük hozzá, hogy a mindenkori rendőrség a mindenkori kiadott parancs szerint jár el, tehát ez a ‘rendőri brutalitás’ kizárólag felsőbb utasításra lett végrehajtva.
A tüntetések kiégett hamujából és az ‘öszödi beszéd’ árnyékából előlépett az az ember, akinek nevét azóta egy ország vésett örökre az elmékezetébe.
Ez az ember, a szocialista miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, az öszödi beszéd “sztárja”, az elhíresülést követően mint a televíziós beszédekben először mint “jelentéktelen dolgot”, mint puszta, érték néküli hírt kommelntált.

De ezután bekövetkezett az, ami minden jóérzésű, tisztességes embert undorral és megvetéssel vegyes útálattal tölt el: Gyurcsány az öszödi beszédét mint az őszinteség és személyes bátorság nagyszerű megnyilvánulását állította be.
Az “Öszöd” után a kormányfő körül kialakult egyfajta politikai védőbástya, amely a Gyurcsányról elnevezett megszorító csomagot bevezette, folytatva az addigi hazugságon alapuló politikát, a lemondásuk mindenfajta követelésére csak legyintve. Már az estleges következő választási győzelmükről, az akkori berendezkedésről is szót ejtettek.
Hogy nem sül le a bőr a képükről az ilyeneknek?!
Az ország népét a jelen állapotok elfogtadtatására akarják rávenni olyan módon, hogy a bevezette a “reformokat” , a Gyurcsány-megszorító csomagot, amelyet az ember amíg tud, fizesse, mikor pedig már képtelem erre, szoci-liberal kormány bácsi enyhít a terheken, minekutána így a “felelős hazafi” szerepében tetszeleghet Gyurcsány, aki “mindent megold”, így ‘bízzuk rájuk a dolgokat, ők majd megoldják’.

Magyarán szólva, elidegenítene bennünket a saját sorsunkba való beleszólástól.

Saját magát pedig “reformernek” beképzelve azt hisz, hogy ezek után, (ha eddig nem bukott meg), már senki sem tudja a hatalomból őket elmozdítani.
Pedig ez nem így van. Ez ellen tenni; tennünk kell !

Mert Gyurcsány Ferenc, a szocialisták és liberálisok a saját sorsuk iránt közömbös emberek tömegét akarják megteremteni, hogy szabadon tehessenek Magyarországon kényük-kedvük szerint bármit;
a demokrácia és a jól hangzó ígéretek álarca mögött.
És mindezt a saját népükkel tennék meg.
A “magyar” lett a magyar legnagyobb ellensége.

Igazat kell adni egy jobboldali politikus azon - egyébként nagyon helyes - megállapításnak, miszerint aki a közönyre épít, az a semmire épít.
Mivel ha közömbösek vagyunk saját sorsunk, jelenünk vagy jövőnk iránt, akkor olyan nemzeti tragédiát idézhetünk elő ezáltal, amit Trianon és Mohács mellett emlegethet az utókor, ha egyáltalán lenne ekkor jövője a magyarságnak.

“Kóka János így fogalmazott a magyar emberekről, akik el merik utasítani az ő zseneális programját: “A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni.”
Akarja, hogy az embereket mocsári békáknak tekintő SZDSZ-es politika eltűnjön a közéletből?

Filló Pál az elbocsátani tervezett mintegy 40 ezer köztisztviselővel és mindazokkal kapcsolatban, akiket az energiaár-emelés sújtani fog, a következő kijelentést tette: “Amikor a patkányt a sarokba szorítják, az is inkább elmenekül, ha tud. Akkor támad csak, hogy ha nincs más kiút számára. Én nem akarom a lakosságot ilyen ronda hasonlatban összehozni, de csináljunk már egy kis lyukat azon a falon, ahol azért ki tudnak slisszolni”. Erre válaszul Gyurcsány Ferenc azt mondta: “Csinálunk” - egy kis lyukat a megszorítások falán, ahol a patkányok, mármint a nép ki tud slisszolni.
Akarja, hogy az embereket patkányoknak tekintő MSZP-s politika eltűnjön a közéletből?

2006-ban, a kommunizmus áldozatainak emléknapján így nyilatkozott Gyurcsány a politikáját elutasító magyar emberekről: “Mit csinálnak a kóbor kutyákkal?! Be kell fogni őket, és telepre kell őket vinni.”
Akarja, hogy a Recskben, gulágban gondolkodó, az ellentétes politikai álláspontot képviselőket lágerekbe zárni akaró politika eltűnjön a közéletből?

március 8. “

Két elnevezés, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz, szinte azonos fogalom, de mégsem ugyanaz. Itt a “történelmi” szó inkább a végleg elmúlt, megváltozhatatlan eseményekre utal, és ezért használják tudatosan, nagy előszeretettel a “történelmi Magyaoroszág” kifejezést, amikor egyértelműen Nagy-Magyarország kerül szóba.
A történelmi jelző hazánk, Magyarország évezredes alakulását, fennállását, történelmét jelenti, mint területileg, gy politikailag.
Nagy-Magyarország pedig az ezeréves folyamat alatt kialakult, majd az Osztrák-Magyar Monarchiából kiszakadó, de tragikus módon szinte ugyanazzal a lendülettel darabokra szabdalt, a környező országok által szétzilált országot jelenti, amelynek sajátos eltiprása következett be egy békediktátum formájában 1920. június 4-én, a Trianon palotában.
Az ország a külső veszedelem ellen “vörös rongyokba öltözött” ugyan, de magyar szívvel, fegyverrel a kézben szállt szembe a puszta létért, fennmaradásért folyó harcokban a veszedelemmel.
Anélkül, hogy a harcoló csapatok és Stromfeld Aurél vezérkari főnök érdemeit kisebbíteni, és a vörösök egyéb sötét és embertelen ügyeinek meglétét kiemelni akarnánk, elmondhatjuk, hogy akkor se, az után se, de soha sem szabad beletörődni a beletörődhetetlenbe.
Mert a magyarság számára a nemzetet sújtó sorscsapás volt 1920 júniusánk 4. napja.
Ekkor foglalták írásba azt a gyalázatot, amely megcsonkította az országot, és ami még fájóbb: tisztán magyarlakta területeket és azok magyar lakosságát ( Vajdaság, az erdélyi Székelyföld, Kárpátalja, … ) az idegen hódítók kezére adott.
Ha van a Földön IGAZSÁG, márpedig van, akkor létezik ennek egy kérlelhetetlen ellentéte, az IGAZSÁGTALANSÁG is : ha kinyitsz egy történelemkönyvet, nézd meg 1920, június 4-ét, vagy keresd a “Trianon”
címszót.
Amíg él magyar ember a Földön, aki -bár az eszével gondolkozik, de a szívére hallgat- , nem felejti: Ha porba taszították is, de ÉL, és amíg él, nem felejt, és a küzdelem a sorsa.
Ha kell, fegyverrel is, igen; bár az idő eljárt a ‘CsakFegyverrel-megoldások’ felett; most a ‘Tettekkel-Szívvel-Lélekkel, de hogyha Kell: fegyverrel-korszak’ van.
Változnak az idők, mert változniuk kell.

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van:
nemcsak a pesti tereken
összegyűlő embereken,
nemcsak a szabadba kiáltott szóban,
a nyíltan kimondott mondatokban,
nemcsak a televízióban,
a mindenható médiában,
ahol azt hallod hogy minden rendben,
de te tudod azt,
hogy lehet ez így? nem! nem!

hol zsarnokság van,
ott zsarnokszág van:
nemcsak a kórházakban,
a kiárusított egészségügyben
mert bűnösök vagytok
akik az egészségügyből
üzletet csinálnátok;
nekünk pedig azt magyarázzák:
“nyugi, a kórházakat
csak privatizálják”
ismétlem magamat
immáron sokadszor:
minek néznek azok bennünket
akik a szemünk előtt
teszik tönkre
a magyar egészségügyet??!!;

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van:
nemcsak a népszavazáson
a határon túli magyarok sorsában:
mert embertelen kampányotok bére
ötmillió magyar elveszett reménye;
szoc-lib-ok döntöttek azok sorsáról
akik szenvedtek már
ezerkilencszázhúsztól;
felettük mendtak ítéletet azok
kiknek kedvesebb a liberális érdek
és ezért eladják a testéreiket;

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van:
nemcsak ott, ahol
a nemzet történelmét
egy párt kénye-kedve szerint
át meg át írhatja:
a “Haza és haladás”
szent mondatával
kampányol egy párt,
aki egy a világ mocskával;
hát tudd meg te álhazafi,
még a történelmet se
tudod a magadénak mondani:
egy út van számotokra,
lendület és haladás vissza
az anyátok kínjába;
de ott se gyalázzátok
ezt a sokat szenvedett kis országot;
ti, szoc-lib pártok, akiknek
már semmit sem jelent a hazátok,
nem vagytok ti más
csak egy nagy elkúró banda,
hogy a nehézség állna bele
a programotokba,
mondjatok bármit is,
csak mocsok lesz rajta;

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van:
nemcsak a médiában
majd a reggel olvasott újságban
mert ott kell mindennnap látni
mit hazudik már megint Lárifári;
mert ahol zsarnokság van
a szó szinte hiába van;
itt szoc-lib
zsarnokság van.